Az áldozat bevonódását előidéző lélektani tényezők (2. rész)

Szerző: Dr. Sebestyén Árpád, klinikai szakpszichológus, Traumaközpont 

Vannak olyan tényezők, amelyek sérülékenyebbé tehetik a személyt arra, hogy emberkereskedelem áldozatává váljon. Szerepet játszhat a gyermekkorban tapasztalt elhanyagolás, a támogató kapcsolati háló hiánya, bántalmazás, rossz szociális és gazdasági háttér.

A gyermekkori családi dinamika az egyik alappillére a későbbi életszemléletnek, közvetve a nehézségekkel való megküzdés képességének. A család feszült légköre, a lehetséges, állandósuló veszekedés réme a gyermeket folyamatos bizonytalanságban és félelemben tartja. Figyelme arra összpontosul, hogyan tud felkészülni az éppen közelgő szülői konfliktusra vagy szülői kritikára, negatív megjegyzésekre. Ehhez szükséges, hogy azonosuljon a szülők érzelmi állapotával, mintegy „rájuk hangolódjon”. A gyermekek, egocentrikus világképük miatt azt is hihetik, hogy a szülők miattuk veszekednek, ami bűntudatot eredményez bennük, és azt, hogy nem képesek megfelelni. Ugyanakkor mivel ezek az érzelmek a "világot jelentő" szülőhöz kötődnek, egyúttal természetesnek veszik, hogy a környezet folytonosan kritizáló, megalázó, konfliktusokkal teli. Ezért későbbi életük során is előfordulhat, hogy az agresszort felmentik (az agressziót tudattalanul természetes jelenségként értékelik), vagy szerelmesek lesznek belé, mert egyrészt a családban tapasztalt légkör veszélyes, ámde ismert légkörét teremtik újjá benne. Másrészt az érzelmi kapcsolat a hamis kontroll látszatát nyújtja az áldozat számára, aki azt gondolja, tudja, mi jár a bántalmazó fejében, csökkentve ezzel a kiszolgáltatottság érzését. Erre a gyermekkorban megélt dinamikára példa a következő idézet egy áldozattól: „Gyerekként soha nem tudtam, mi fog otthon várni. Még ha nyugalom volt is, veszekedtem a bátyámmal vagy anyámmal, mert azt tudtam, hogy előbb-utóbb balhé lesz, de ha én kezdem, akkor tudom, mikor kezdődik, és amikor vége van, akkor tudom, hogy lesz négy-nyolc óra nyugalom.”. 

Az elhanyagoló szülő nem figyel oda gyermeke szükségleteire. Elmarad a biztatás, dicséret, a szeretet kifejezése. A gyermek önértékelése alacsony, szeretetigénye pedig kielégítetlen. Nem tapasztalta meg, milyen az, amikor teljes mértékben elfogadják, támogatják, és önmagáért szeretik. Önértékelésének fejlődése hiányt szenvedett, mivel azt érezte, hogy nem szerették, és természetszerűleg arra a következtetésre juthatott, hogy azért történt így, mert nem is méltó rá, nem elég jó. Ezáltal nem ismerheti saját képességeit, hiányzik belőle a magabiztosság, én-határai gyengék, tehát befolyásolhatóvá, naivvá válik. Példa erre az egyik áldozat története: „Anyával két lehetőségünk volt: intézetbe megyek, és ő öngyilkos lesz. De megismertem ezt az embert, és anyával tudtam maradni.”. Ebben az esetben az anya érzelmi manipulációval vette rá lányát arra, hogy ne hagyja őt el, és a férfi anyagi támogatását, feltételeit fogadja el. Egy másik áldozatnál láthatjuk a családhoz fűződő ambivalens kapcsolatát: „Menekülni akartam abból, amiben voltunk, de meg is akartam oldani a helyzetünket. Ekkor jött a kanadai álláslehetőség. Honnan tudhattam volna, valójában mi ez?”. Sok esetben a gyermekkorban megélt szexuális - és fizikai bántalmazás is megjelenik az előzmények között. Ilyenkor az áldozat azt a képet szűrheti le magának, hogy „Nem gondoltam, hogy bármire is viszem, bármire is alkalmas lehetek. Én csak erre voltam alkalmas. Mert erre használtak gyerekként, erre voltam méltó, erre voltam jó. Adta a helyzet, hogy ha gyerekként erre voltam jó, akkor mit csináljak felnőttként?”.

A pszichés megélések mellett, a gyermekkorban tapasztalt bizonytalan, hátrányos anyagi körülmények, a tanulás háttérbe szorítása, a kilátástalanság eredményezhet a személyben egy olyan vágyat, hogy felnőttként keresse a meggazdagodás, a kitörés lehetőségét. Mivel sok esetben szüleitől nem láthatott mintát a munkavállalásról, munkahelyről, így könnyen belemehet számára előnytelen munkafeltételekbe, kihasználtságba, illetve könnyebben válik hamis álláshirdetések áldozatává. Hazánkban gyakori a csicskáztatás jelensége, mely során az egyént méltatlan körülmények közt, elenyésző pénzösszegért vagy kizárólag ellátásért, teljesen ingyen dolgoztatják. Ilyen esetekben az illetőnek gyakran nincs végzettsége, szakmája, valamint támogató kapcsolati hálója, ezért egyezik bele bárminemű munkába.